Esküvő - Divat

Az eljegyzés

Az esküvőt általában megelőzi az eljegyzés, ahol a jegyespár gyűrűt húz egymás ujjára, amelyet az esküvőig a bal kezükön viselnek, bár mostanában nálunk is divatba kezdett jönni egy új ékszerfajta, a szoliter gyűrű, más néven eljegyzési gyűrű, ezt általában a vőlegény vásárolja meg egyedül, majd ezután a jegyespár már közösen választja ki azt az ékszert, amelyet az esküvőn húznak egymás ujjára, ez a jegygyűrű. A szoliter gyűrű egy olyan ékszerfajta, amelyet gyémánttal díszítenek, ez lehet egy nagyobb kő, illetve kiegészíthetik még körben kisebb gyémántok is.
Gyakorlatilag a szolitergyűrűhöz teljesen hasonló ékszer a kísérőgyűrű is, ám ezt eljegyzéskor a karikagyűrűvel együtt szokás adni, eljegyzéskor.

A gyűrűk viselésére többféle szokás is elterjedt, ezek közül sorolnék fel néhányat:

esküvő előtt mind a karikagyűrűt, mind a kísérőgyűrűt a bal kéz gyűrűsujján viselik úgy, hogy a kísérőgyűrű van felül. Esküvő után a sorrend megváltozik, azaz a karikagyűrű kerül felülre.

Máshol a jegygyűrűt a bal-, a kísérőgyűrűt pedig a jobb kéz gyűrűsujján viselik, az esküvő után itt is helyet cserélnek a gyűrűk.

Van, ahol mindkét gyűrűt a bal kéz gyűrűsujján kezdik hordani, és esküvő után is ott marad. Erre legalább találtam magyarázatot, a bal kéz gyűrűsujjában ugyanis van egy ütőér, ami a szívhez vezet, ezért az ott viselt ékszer áll a legközelebb a szívhez.
Bár a tudósok megcáfolták ezt az elméletet, ennek ellenére a reménytelenül romantikusok még mindig ezzel magyarázzák a gyűrű viselésének okát.

Egy másik elmélet a kereszténységgel kapcsolható össze, az esküvői ceremónia során a pap elmondja a szertartás során kötelező „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek” szöveget, eközben a gyűrűvel megérintik először a hüvelykujjat, majd a mutató és a középső ujjat, majd következik az „Amen” és a gyűrűsujj, amelyre felhúzzák a gyűrűt, és ezzel létrejön a házasság.

Egy gyakorlatias elmélet azzal magyarázza a viselési szokásokat, hogy az arany közismerten puha fém, és a bal kézen sokkal kevesebb igénybevételnek van kitéve az ékszer, mint a jobb kézen, hiszen az emberiség túlnyomó része jobbkezes.

Sok országban, például Norvégiában, Oroszországban, Görögországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban és hazánkban is az esküvő után a jegygyűrűt a jobb kéz gyűrűsujján viselik.
Zsidó hagyományok szerint azonban a gyűrűt nem a menyasszony gyűrűsujjára, hanem a mutatóujjára húzza a vőlegény.

A karikagyűrű ma már értelemszerűen az esküvők, a házasság egyik elengedhetetlen kelléke, de vajon mióta használja ezt az emberiség?

Azt tudjuk, hogy a karikagyűrű folytonossága a véget nem érő szerelmet, az örökkévalóságot szimbolizálja. Egyesek úgy vélik, hogy a legrégebbi karikagyűrűt kb. 4800 évvel, Egyiptomban húzták egy menyasszony ujjára, eleinte ugyanis csak a nők viselték ezt a fajta ékszert. És nem is rögtön nemesfémből készült, az első darabok gyékényből, nádból, esetleg papiruszból is készülhettek, és fonott vagy sodrott technikával készültek.

Ezt követően már tartósabb anyagokat használtak, csontot, elefántcsontot, majd később vasat is. Az ókori Rómában az örök szerelem mellett a tulajdonjogot is szimbolizálta, az a férfi, aki ilyet adott egy nőnek, azt a tulajdonának tekintette. De a rómaiak voltak az elsők, akik gravírozták ezeket a gyűrűket.

Körülbelül 860 óta használják a keresztények a házassági szertartásoknál, bár akkor még nem egyszerű karikáról volt szó, hanem általában díszes, gravírozott darabokról. Ezek a 13. század körül egyszerűsödtek le, és egy püspök a szívek egyesülésének szimbólumának nevezte akkor ezt az ékszert.

Magyarországon a karikagyűrűt, mint esküvői ékszert a 19. század elejétől használják, fokozatosan szorították ki az akkoriban szokásos egyéb ajándékokat, például a jegykendőt. Ebben az időben a jegygyűrű még csak a templomi házasságkötéskor került a menyasszony ujjára, tehát kifejezetten csak házasok hordhatták. Később jött divatba az eljegyzési gyűrű, amely a házasságra való elígérkezést jelentette. A 19. század végén, 20. század elején először a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonynak, amiért ő jegykendőt kapott cserébe, majd vagy mindketten vettek egymásnak egy-egy gyűrűt, melyet az esküvőn cseréltek ki, vagy mindkét gyűrűt a vőlegény vásárolta. Sőt néhány helyen csak a menyasszonynak volt gyűrűje, de neki mindjárt kettő is.
Ezután jött divatba, hogy a vőlegény 3 gyűrűt vett, 1 pár karikagyűrűt, és egy kísérőgyűrűt a menyasszonynak. A 20. században jött divatba a jegygyűrűk belsejébe való gravírozás, ide rendszerint a jegyespár neve, és az esküvő dátuma került.

Miután megismertük az esküvőn viselt legfontosabb ékszert, térjünk át az esküvők egyik másik jellegzetes, legfontosabb kellékére, a menyasszony ruhájára.