Esküvő - Divat

Esküvői szokások

A különböző kultúrákban, a világ különböző tájain a mi szokásainktól eltérőek az esküvői szokások is. Nézzünk hát körül, hogy zajlik ez a nagyvilágban.

India

Indiában az esküvő nem csupán két ember életének összekötése, hanem tulajdonképpen a két család összekötését jelenti. Arrafelé a mai napig gyakori az elrendezett házasság. A házasulandók az esküvőt megelőzően leróják tiszteletüket Ganesha istenség előtt. Az esküvőt megelőző este a lány rituálisan tisztálkodik, majd a család nőtagjai tradicionális hennafestést készítenek a kezére és a lábfejére. A tenyerének a lenyomatát az esküvői fátyolra nyomják, ezzel biztosítva, hogy a lányt nem cserélték ki valaki másra. A menyasszony rózsaszín vagy piros szárit, lepelt és a lehető legnagyobb mennyiségű ékszert visel az esküvőn. Az ékszerviselésnek az indiai nőknél egyébként is fontos szerepe van, mivel csak az maradhat a tulajdonukban, amit magukon viselnek, így akármennyire is szegény az ország, az indiai nők annyi ékszert hordanak, amennyit csak bírnak. Egy esetleges válás esetén ugyanis csak ezt tarthatják meg maguknak, ezekből az ékszerekből tudnak új életet kezdeni.
A vőlegény általában krémszínű, hosszú kabátot és turbánt ölt, az arca előtt virágokkal, ami azt a célt szolgálja, hogy az megvédje őt a rossz szellemektől.
Az indiai esküvőkön a pár elé vízzel teli ezüst tálat tartanak, melynek tetején lótuszvirágok úsznak, ebben kell megkeresniük a gyűrűt és azt egymás ujjára húzni. A szertartás utáni ünnepség hagyományosan nyolc nap, nyolc éjjel tart, az első éjszakán a férj csupán a felesége lábát, míg az csak a férje kezét csókolhatja meg.

Pakisztán

A hagyományos pakisztáni esküvő négy napig tart.
Az első napon a házasulandók családjai sárga ruhába öltöznek és külön-külön megünneplik a közelgő házasságkötést. A jegyespár az ettől a naptól az esküvői szertartásig nem láthatja egymást. A második nap a Mendi, amikor a családok ősi dalokat énekelnek és táncolnak. A vőlegény családja ezen a napon kézbesíti a menyasszonyi ruhát a lány családjának, akik pedig a vőlegény öltözékét küldik el. A menyasszony családja rengeteg lampionnal díszíti fel a házát, ezzel hívják fel a figyelmet a közelgő esküvőre.
A lány kezeire és lábaira muszlim szimbólumokat festenek hennával és egész éjszaka várják, hogy megszáradjon. A harmadik napon kerül sor magára az esküvőre. Ekkor a pár mindkét tagja piros ruhát visel, az esküvői fogadalom után a feleség feje fölé egy Koránt tartanak, így csatlakozik a férj családjához. A negyedik napon az újdonsült férj családjának házában ünnepel a násznép.

Tibet

Tibetben az udvarlás időszaka után a fiú családjának egy idősebb férfitagját kérik meg, hogy javasolja a házasságot a lány családjának. Az ő részükről hagyományosan egy anyai férfirokonnak van joga ahhoz, hogy áldását adja az esküvőre. Amikor a lány családja beleegyezik a házasságba, a vőlegény családja ajándékokat küld a menyasszony családjának. Az esküvő előtti napon a vőlegény anyai nagybátyja egy fehér lovat visz a menyasszonynak és egy szertartási sálat a lány szüleinek, ékszereket nem cserélnek az esküvő alkalmából.
Az esküvőt a vőlegény házában tartják, amit erre az alkalomra felújítanak. Az esküvő napján a menyasszony fehér, gyapjú esküvői ruhában, fehér lovon érkezik a vőlegény házába. A vőlegény családjának nőtagjai esküvői dalokat énekelnek, miközben a menyasszony leszáll a lóról és a ház elé árpából kirakott embléma közepébe áll. A fiú családjának férfitagjai megkérik, hogy lépjen be, aztán odabent ismét szertartási sálat váltanak. Az esküvői szertartást a vőlegény nagybátyja végzi, ezalatt a pár tagjai Buddha képe előtt térdelnek. A szertartást követően vidám ünnepség veszi kezdetét, ahol az ifjú párt további sálakkal halmozzák el, néha olyan mennyiségben, hogy az jóformán betemeti őket.

Csendes-óceáni szigetvilág

A Fidzsi-szigeteken az a szokás, hogy amikor egy fiú megkéri egy lány kezét annak apjától, akkor ajándékba egy bálnafogat kell vinnie. A lányt az esküvő előtt tetoválják, ami a szigetvilág kultúrájában a szépség szimbóluma. Az esküvő arrafelé nem létezik a káva ital nélkül, melyet kávagyökérből főznek.
Hawaii szigetén az esküvők meghatározója a temérdek virág. Mindent és mindenkit virágfüzérek borítanak. A menyasszony és a vőlegény egyaránt hófehérbe öltözik, utóbbi piros vagy fekete szalagot köt a dereka köré.

Japán

A mai japán fiatalok ma már többnyire az amerikai, fehérruhás, nálunk is szokásos esküvői szertartást részesítik előnyben, azonban vidéken még előfordulnak a hagyományos japán esküvők is.
A hagyomány szerint az esküvő napjának reggelén a vőlegény látogatóba indult a menyasszony családjához, kíséretével együtt, akik barátokból, és egy ismerős házaspárból áll. A látogatás célja az, hogy ajándékot vigyenek a menyasszony szüleinek és testvéreinek. Ők itallal kínálják a küldöttséget és bemutatják saját ismerőseiknek.

A menyasszony holmijait szokás volt egy-két nappal az esküvő előtt átszállítani a vőlegényhez. A kelengye a menyasszony családjának társadalmi helyzetét és gazdagságát mutatta.
Maga az esküvői szertartás egészen egyszerű, a családok és barátaik úgynevezett „közelebb hozó szakét” isznak, és amikor körbe ér a pohár, akkor hivatalosan is létrejön a házasság.
A színeknek és a számoknak az esküvőkor máig nagy jelentőségük van. Az ekkor viselt kimonó színe hagyományosan a piros. a japánoknál ugyanis a jó eseményeket pirossal és fehérrel, a rosszakat fekete-fehérrel jelzik. A pénzajándék borítékját a mai napig piros-fehér szalaggal illik átkötni, azonban már előfordul az ezüst-arany illetve a piros-arany kombináció is, melynek jelentése ugyan nincs, csak dekoratív.
Ami a számokat illeti, a japánok ősidők óta szerencsésnek tartják a nyolcast, így esküvőkor is lehet ilyen számú virágot, vagy egyéb ajándékot adni.

Kína

Kínában is változtak az esküvői szokások az idők folyamán, egyre több fiatal választja itt is az európai, amerikai típusú esküvőket, de megmaradt az esküvőkön a boldog és örömteli a hangulat.

Az esküvőn a menyasszony élénk vörös ruhát visel, de jelenleg divatos a fehér is. Az esküvőt a vőlegény házában tartják, a hagyomány szerint a menyasszony régi családjától elutazva sír, ami azt mutatja, hogy hiányozni fog neki a régi család. Egyes tartományokban a menyasszonynak át kell mennie egy „tűztáncon”, amivel a boldogtalanságot űzi el. Eztán az ifjú pár az égnek és a földnek, a szüleiknek és egymásnak mondanak köszönetet, majd pedig pálinkát isznak. Az közös lakásba érkezve a menyasszony és a vőlegény egymás hajából levág egy-egy tincset, amit aztán féltve őriznek mindketten a házasság során, talán annyira, mint más kultúrákban a jegygyűrűt.
Az esküvő csúcspontja a díszebéd, ekkor a menyasszony és vőlegény személyesen tölti ki a pálinkát a vendégeknek, ezzel mondanak köszönetet az esküvőjükön való részvételért. Végül a fiatalok úgynevezett naodongfangot játszanak, amely során az emberek problémákat „okoznak” az ifjú párnak, amiket nekik meg kell oldaniuk: ezzel teszik még boldogabbá, és vidámabbá az esküvőt.

Afrika

Afrikában szokás, hogy a lányokat már kislánykoruktól arra nevelik a szülők, hogy jó feleségek legyenek. Megtanítják őket titkos jelzésekre, beszédre, amivel az asszonyok úgy tudnak egymással kommunikálni, hogy azt a férjük nem érti. A férfiak úgy vágnak vissza, hogy ha anyagilag megtehetik, egyszerre négy nőt is elvehetnek feleségül! A szépségideál is roppant különbözik bizonyos afrikai törzseknél. Például Mauritániában a kövérség a gazdagság és a jólét szimbóluma, így az esküvő előtt a családtagok jó alaposan felhizlalják a lányaikat. A szülők már 13 és 15 éves kor között kiházasíthatják gyermeküket, amint elérte a biológiai felnőttkort. Az esküvői ceremónia templomban köttetik. A szertartás keretében megjelenik az úgynevezett 12 élet szimbólum: bor, búza, paprika, gyógynövények, víz, fazék és kanál, seprű, méz, dárda, pajzs, végül pedig vallástól függően a Biblia vagy a Korán. Mindegyik a szerelem és az erő különböző jelképeit képviselik, amelyek egyesítik a két családot. Az esküvő után a törzsi ünneplés veszi kezdetét, a Karamu, amit vőlegény házában tartanak.

Az esküvői szokások általánosságban véve eléggé összetettek. Minden az úgynevezett „lobola egyezménnyel” kezdődik. Ennek keretében a vőlegény fizet a menyasszony családjának, kárpótlásul, hogy elveszi a lányukat. Megállapodástól függően a fizetség 30-40 darab szarvasmarha. Ha az esküvő után kiderül, hogy a menyasszony meddő, a lobolát vissza kell téríteni a férjnek, a feleséget pedig a családjának. Némely körülmények között, az apa elküldheti egy másik lányát, hogy ő biztosítson gyermeket a csalódott férjnek.

A nagy nap reggelén a menyasszony egy sor rituálét végez, mielőtt férjhez megy. A koszorúslányaival megfürdik meztelenül a folyóban, ami jelképezi az ara megtisztulását a lelki szennyezettségtől. Legvégül pedig átviszi az alvásra használt gyékényét és a kelengyéjét - utóbbit a koszorúslányok hozzák a fejükön - a vőlegény kunyhójába. Az esküvő kezdetekor a két család két ellentétes oldalon áll, köztük levő feszültség pedig érezhető. Ez tarthat akár két-három napig is, és amit végül két marhának a levágása old fel. A közös cselekedet jelképezi a két klán között létrejött szövetséget. Magára a ceremóniára éjszaka kerül sor, amikor fényes a hold. A halvány, felhős holdfény rossz ómen, ráadásul az ünneplésnek is elveszi a hangulatát.
Az afrikai menyasszonyokon, és a nőkön általában véve rengetegféle színes ékszert láthatunk. Az eljegyzési korban lévő fiatal lányok egy úgynevezett „Zulu Szerelmes levelet” készítenek maguknak. Ez sok mintás, saját maga által szőtt gyöngyből áll, amik egy vagy több nyakláncba fonnak össze. Minden színnek külön üzenete van: piros a szerelemféltést (és ez ezzel járó vérbosszút, ha el akarja lopni valaki a vőlegényt), a kék a hűséget, magányosságot, a kedveshez repülő gondolatokat, a sárga a féltékenységet, tisztaságot és hűséget jelképezi. A fekete a dühnek, rózsaszín a szegénységnek és hűvösségnek, a zöld a fiatalságnak és epekedésnek, a fehér pedig a tisztaságnak, a szerelemnek és a jó szerencsének a szimbóluma. Ha a lány eljegyezte magát, a vőlegényét megajándékozza egy sor fehér gyönggyel. A menyasszony régen egyáltalán nem, de ma már egyre gyakrabban hord fehér ruhát az esküvőn. A tradicionális menyasszonyi ruha szett azonban mindössze három részből áll: isidwaba, egy bőrből készült vékony kötény, amit a férjes asszonyok viselnek, isicwaya, szintén bőrből készült darab, ami a mellkast fedi, és az inkehli, ami a nők fejét fedi. Ha a menyasszony szenvedélyesen szereti a férjét, akkor azt egy vörös csík jelzi a szoknya alsó részén. Mintha csak azt mondaná: ha nem akarsz vérfürdőt, maradj távol az uramtól! Az esküvő alatt háromszor öltözik át a menyasszony, ezzel mutatva az új rokonainak, hogy mindegyik szín jól áll neki.
Az európai esküvőkkel ellentétben az afrikai ceremónián nem hangzik el eskü. A Zulu esküvői hagyományok szerint a házasságot csak akkor tekintik véglegesnek, amikor az esküvő utáni reggelen az újdonsült feleséget elviszik fürödni, majd megvizsgálni, hogy feleség lett-e a menyasszonyból.

Az eszkimók

Az eszkimók esküvői szokásai között nem találunk semmi meglepőt, ugyanis nincsenek ilyen szokásaik. Régen nem volt kelengye, nem voltak ajándékok, nem volt szerződés, se szertartás. Mára köztük is egyre népszerűbbek a hagyományos keresztény esküvők, csak ruhát nehéz találnia a menyasszonynak ebben a hidegben.
Az eszkimóktól indult ki és terjedt el az „eszkimó puszi” is. A köztudatban úgy él, hogy náluk olyan hideg van, hogy nem érdemes megkockáztatni a csókot. Így csak az orrukat dörgölik össze, ezzel fejezve ki a szeretetüket egymás iránt.

Mexikó

A mexikói esküvői szokások az ősi zsidó és pogány hagyományokra vezethetők vissza. A római katolikus spanyol betelepülők Mexikóba érve elvegyültek az őslakos Azték indiánok között, így aztán a vallás irányzatai is változni, majd egységesülni kezdtek. A mai mexikóiak 40 %- a római katolikus, az esküvőket is e hagyományoknak megfelelően szervezik.
A tizenhárom aranypénz titka egy tipikus katolikus esküvői hagyomány Mexikóban, amely a férj és a feleség közös útját hangsúlyozza. A vőlegény az esküvő napján tizenhárom érmét ajándékoz. Ezzel fejezi ki megingathatatlan bizalmát és szerelmét kedvese iránt és egyúttal szimbolikusan menyasszonyára bízza mindenét, amire addigi életében szert tett. A menyasszony az elfogadással jelzi, hogy feltétel nélkül elfogadja a felkínált szerelmet.
Az esküvői szertartás része, hogy az igen hivatalos kimondása után egy hatalmas rózsafüzért fonnak nyolcas alakban a szerelmesek nyaka köré. A jelképes kötelék kettejük életének hátralévő részében létrejött teljes egységét hivatott szimbolizálni.
A mexikói esküvői menü fűszeres rizs, bab és csirke vagy marhahúsból készült tortilla ételeket foglal magában, mellé pedig általában Sangriát isznak. Az esküvőt egy igazi tüzes, táncos mulatság zárja le.

Oroszország

Oroszországban az esküvő két napig tart, nincs koszorúslány vagy vőfély. Az orosz fiatalok elég korán házasodnak, általában 18 és 22 éves koruk között.
A lánykérésnek nincs nagy jelentősége, a férfi egyszerűen megkérdezi szerelmét, hogy akar-e a felesége lenni, nincs eljegyzési gyűrű, csak esetleg egy csokor virág. A mi fogalmaink szerinti eljegyzést sem tartanak, csak szűk családi körben tartanak egy ünnepséget. Egyébként jegyeseknek attól a naptól tekintik magukat, amikor beadták a házassági kérvényt, ezután 2-3 hónappal kerülhet sor leghamarabb a házasság megkötésére. A gyűrűt együtt választják ki, de a vőlegény fizeti, ez az orosz esküvői hagyománynak egy fontos mozzanata. A gyűrűt a jobb kézen viselik. Ha a balon viselik, azt jelenti, hogy a személy özvegy vagy elvált, vagyis ebben a pillanatban már nem házas, de előtte az volt.
Régebben kizárólag családja állta az ünnepély költségeit, napjainkban a két család együtt fizeti. A lakodalmat vendéglőben vagy a menyasszony vagy a vőlegényházában tartják, az utóbbi népszerűbb.

Bulgária

A bolgárok hihetetlenül őrzik a hagyományaikat, így az esküvői szertartás menete is szinte változatlan 500 éve. Bulgáriában legtöbbször vasárnap tartják az esküvőt, az azt megelőző csütörtökön a menyasszony édesanyja kenyeret gyúr, ez szimbolizálja az új családot. Az esküvő napján a vőlegény a szülői háznál elbúcsúzik és áldást is kér szüleitől, majd elmennek a menyasszony házához. Itt különböző hagyományoknak megfelelően például nyers tojást dobálnak, majd táncolva elindulnak a templomhoz, ahová kizárólag jobb lábbal léphetnek be. Maga az esküvői ceremónia nem túl hosszú, közben bolgár népdalokat énekelnek.

Míg régebben a hagyományok és szigorú szabályok határozták meg az esküvők menetét, manapság a házasulandó felek már szabadon megválaszthatják, hogy milyen helyszínen, milyen keretek között kívánnak örök hűséget fogadni egymásnak.
Bár a szakemberek szerint a házasságkötések száma csökkenő tendenciát mutat, az esküvők szervezésére és lebonyolítására az utóbbi években egy egész iparág jött létre. Különböző esküvőszervezők kínálják szolgáltatásaikat, és igazából csak a résztvevők fantáziája szabhat határt a lebonyolításnak.
A mai esküvőkön aztán tényleg mindenre gondolnak, az ifjú pár kérhet tűzijátékot, vagy lézershow-t, sztárfellépőt, galamb- vagy pillangóröptetést, kívánságlámpást, de akár bébiszitter szolgáltatást is.
Az esküvői ruhák divatját teljesen felesleges taglalni, hiszen gyakorlatilag minden megengedett, és minden divatos, egymást érik az esküvői ruhaszalonok, de az interneten is hatalmas a választék.
Amiről érdemes beszélni, az az esküvői ékszerek divatja, hiszen már nem csak a karikagyűrű és az eljegyzési gyűrű jelenti az esküvő ékszereit, ennél sokkal többről van szó. Egy egész ékszerkollekcióról, amit az ifjú pár az esküvőn visel, ami tökéletesen illik a ruhához, cipőhöz, frizurához, de még akár a virágcsokorhoz is.
Csak néhány ezek közül, a teljesség igénye nélkül: nyakék, karkötő, diadém, fülbevaló, férfiaknak mandzsettagomb, nyakkendőtű.